Mindkét csapat számára nagyon fontos összecsapás következik. Az egyik nem szeretné, ha szorossá válna a bajnokság hajrája, a másik meg versenyben akar maradni az aranyéremért. Ez az egyik, ami pikánssá teszi a rangadót. A Manchester Cityt fogadjuk.
Ki ne emlékezne a Barcelona elleni Bajnokok Ligája elődöntőkre 2009-ből és 2012-ből, amelyek kétség kívül beíródtak valamilyen formában a futball történelemkönyvébe ilyen-olyan okokból. Hogy hogyan jön ide ez? Úgy, hogy mind a 4 mérkőzésen Pep Guardiola irányította a katalánokat, aki jelenleg a Man City trénere. 2008-ban váltotta Frank Rijkaardot a kispadon, első szezonjában pedig rögtön triplázott, összesen pedig a 4 esztendő alatt 14 trófeát nyert a Barcával. Ezután 1 év szabadság után átvette a német Bayern München irányítását a nyugdíjba vonuló Jupp Heynckestől, aki nagyon magasra tette a lécet, mert a 2012/13-as idényben minden lehetséges serleget begyűjtöttek a bajorok. Az a csapat fantasztikus volt, de Pep mégis inkább a saját képére formálta a keretet. Németországban mindent meg is nyert, leszámítva a BL-t, emiatt pedig meg sem hosszabbította/hosszabbították a 3 éves kontraktusát, így került most a City technikai zónájába. Szóval az eredmények azt mutatják, hogy fantasztikus edző, viszont rohadt makacs. A gyors, rövid passzos, picit holland beütésű stratégiájából nem enged, amely a Barcánál bevált, a Bayernnek idő kellett, mire nagyjából felvette a ritmust, míg a manchesteriek egyelőre szenvednek benne. Egyébként Pep Barcájának is köze van a blog nevéhez, amit ezúton is szeretnénk megköszönni neki. Nélküle aligha parkoltuk volna be ilyen híresen a buszt, vagy parkolnánk be most.
Még egy kicsit foglalkozzunk az olaszos fazonú spanyollal, akinek igencsak imponáló mérlege van velünk szemben. Ja mégsem... 6 próbálkozásból szép kerek 0-szor sikerült nyernie a Chelsea ellen (4 döntetlen, 2 vereség). Hogyan felejthetnénk el a decemberi ütközetünket, mikor az Etihadból mind a három pontot elhoztuk, a végeredmény pedig 3-1 lett ide. Az a meccs elég jól sikerült összességében, hisz nagyon sokáig távol tudtuk tartani őket a kapunktól, ameddig nem kaptunk egy nagyon szerencsétlen öngólt. Ezek után borzasztóan kezdtük a második játékrészt, és 15 perc leforgása alatt legalább 3-szor zörgethették volna meg a hálót, de szerencsére nem tették. A lehető legjobb pillanatban érkezett Diego Costa bravúros találata, ami megnyugtatta a srácokat, majd még két gyilkos kontratámadás után Willian és Hazard révén bevertük a koporsójukba a szöget. Nem is bírták idegekkel ezt az Égszínkék játékosok, főképp Fernandinho és Aguero, akik mindketten piros lapot kaptak a ráadás ráadásában. Most sem számítok higgadtabb hangulatú összecsapásra, mert egyre nagyobb a tét a bajnokság végeztével.
Egyébként a legérdekesebbé a találkozót azt teszi, hogy hétvégén kikaptunk a Crystal Palacetól. Ha ott győzünk, most akár az 1 pont is bőven elég lehetne, de én azt gondolom, hogy meccset csak győzelemre lehet játszani és arra is kell. Ez most sem lesz remélhetőleg másképp, mert így meg jó lenne győzni, hogy a szombaton elhullajtott pontokból valamit visszahozzunk. Ha sikerül elcsípni mindhárom egységet, akkor a Cityt végleg kilőnénk a bajnoki versenyfutásból, ha meg más eredmény születik és a Spurs is nyer a Swansea otthonában, akkor már picit elkezdhetünk aggódni, mert 4 nap leforgása alatt a 10 pont előnyt lecsökkentenénk minimum a felére. Ja, és pluszban még a City is sanyargathat a távolból minket. Ezért olyan nagyon fontos mindkét félnek a diadal. A manchesteriek vasárnap az Arsenal ellen hoztak el a 1 pontot az Emiratesből úgy, hogy kétszer is vezettek. Kiválóan kezdték a mérkőzést és nagyon hamar meg is szerezték a vezetést Sané által, aki amúgy nagyon jó formában van, hisz a legutóbbi 8 pályára lépésén 5 gólt jegyzett. Ezután viszont Guardiola csapataihoz szokatlanul picit visszább álltak, nem is ment nekik annyira ez jól. Összességében a nagyobb helyzeteik nekik voltak, de nem játszottak annyira jól. 2-2 lett a vége egyéb iránt, ha valaki nem tudná és érdekli.
Az idény eddigi részében számomra teljesen egyértelmű volt, hogy nagyon könnyen sebezhető a Man City védekezése. Nagyon sokszor elkövetik azt az amatőr hibát, hogy előnyben futballozva is szinte tálcán kínálják az ellenfélnek a kontratámadások lehetőségeit, nekünk meg ezt ki lehet használni, mert ehhez értünk a leginkább. Világhírűen kontrázunk, legalább annyira, mint ahogyan buszt parkolni tudunk. Komolyabbra fordítva, szerintem ha idegenben már sikerült legyőzni őket, miért ne sikerülhetne még egyszer hazai pályán is ? Ha nagyon odafigyelünk De Bruyne-re, Sanéra és David Silvára, bármi megtörténhet. Viszont az a pici bökkenő, hogy Mosesnek ki kell hagynia az ütközetet, mert ha minden igaz, a lábujj sérülése még nem enyhült. Ez azért bökkenő, mert nem igazán van, aki pótolja. Pedro ugyan el tud játszani ezen a poszton, a Palace ellen is ő játszott, de most én nagy rizikónak érzem. Másik lehetőség, hogy Azpilicueta megy ki szélre, aki meg középen nyújt hétről hétre világklasszis teljesítményt, de igazából mindenhol. Én inkább most az utóbbi lehetőségre voksolnék, azt meg majd Don Conte eldönti, hogy ki helyettesítse a spanyolt középen. Túloldalon egyébként Gündogan és Gabriel Jesus maródi, ők is lehet alapesetben kezdtek volna, de hosszú időre partvonalon kívül rekedtek. Kíváncsian várom, ki fog Moses helyén játszani, ahogy magát a meccset is. Nem hiszem, hogy nagy dolgot jósolok meg azzal, ha azt mondom, hogy a Citynél lesz többet a labda, nekünk pedig taktikusan, higgadtan kell játszani, elől pedig nagy hatékonyság kell és pontosság az ellentámadásoknál, illetve a védekezést kell picit helyre rakni, mert január óta nem hoztunk le kapott gól nélküli mérkőzést, ami azért elég aggasztó. Ezzel lehet esélyünk, de igazából nekem teljesen mindegy hogyan, csak nyerjünk.
Decemberben sikerült. Most is sikerülnie kell.
A Spíler élőben közvetíti a rangadót, amelynek kezdőrúgása 21:00-kor lesz. Reméljük a legjobbakat, este pedig jó meccsnézést mindenkinek!