Soron következő jelenésünk az FA-kupa elődöntőjében lesz,  mégpedig a legnagyobb bajnoki kihívónk, a Tottenham együttese ellen. Lélektanilag talán a szezon legfontosabb összecsapása következik a számunkra (nem mellesleg a számukra is).

Alapvetően is pokoli nehéz mérkőzés lenne a Poch-gárda elleni csörte, de ha megnézzük a csapatok jelenlegi formáját, ez az állítás hatványozottan igaz lesz. 10 pontos előnyünket "sikerült" a bajnokságban csökkenteni 4 egységre, köszönhetően egy Crystal Palace elleni váratlan botlásnak és az MU elleni nagyon, nagyon sima fiaskónak. Ellenben vetélytársunk hozta az elmúlt meccseket, szám szerint az utolsó hetet a PL-ben és mindezt úgy, hogy egy ideig mellőzni volt kénytelen az angol bajnokság egyik legjobb csatárává avanzsáló Harry Kanet.

Azonban, ha vért izzadva is, de hozni kell ezt a harcot a szurkolókért azért, hogy a megmutassuk a Csirkéknek, hogy ki az úr háznál, de most legfőképp Kapitányunkért, John Terry-ért. Ugyanis a héten ez a nagyszerű sportember bejelentette, hogy 22 év után távozik szeretett együttesünktől. Emlékek hada kavarog bennem, megannyi fantasztikus pillanat, aminek közös pontja ez a csodálatos ember és az általa vezetett gárda. Szinte mindent megnyertünk a vezetésével, amit lehetséges és leírhatatlan szerepe van abban, hogy a mai labdarúgás egyik meghatározó bástyájaként tekintenek a Chelsea-re. Folytathatnám még a jelzők halmozásával, de inkább álljon itt két adat ami a legjobban alátámasztja, hogy Terry minden idők egyik legeslegjobb bekkje.
A Kapitány a Premier League történetének leggólerősebb hátvédje 40 találattal. Az a bizonyos utolsó egy nagyon stílusos utolsó perces egyenlítés az Everton ellen. Mondhatni törvényszerű, hogy egy ehhez hasonló káprázattal foglalta el az első helyet átadva a múltnak David Unsworth csúcsát.
A másik pedig a 04/05-ös bajnokcsapat védelmének vezéreként sikerült a szezont lehozni mindössze 15!!!! kapott góllal, s ugye ennek a védelemnek volt az alapja és vezére kedvenc 26-unk. Bevallom, számomra ez az a rekord, amit az angol bajnokság leghihetetlenebb és legfelülmúlhatatlanabb rekordjának tartok. Na és ennek eléréseben vállalt oroszlánrészt szóban forgó LEGENDÁNK.
Távozásával ténylegesen lezárul egy csodálatos kvartett története, akiknek így az utolsó tagja is elhagyja Cobhamet. Körülbelül sírásra görbülő szájjal írom le ezeket, hiszen annyira közelít ez a dolog, hogy legszívesebben megállítanám az időt, mert felfoghatatlan lesz, hogy játékosként már egyikük sem fog a csapat kötelékébe tartozni. Életünk számos legszebb pillanata közül sokat köszönhetünk nekik, így innentől mindig is lesz bennem egy kicsit üresség a keretet vizslatva.

Visszakanyarodva a soron következő találkozóra úgy gondolom érdemes néhány szösszenet ejteni arról, hogy mégis kellene-e eszközölni valami változást a kezdőben. A védelemből biztosan hiányozni fog Gary Cahill, aki Terry hiányában a csapatkapitányi karszalagot viselte eddig, most minden bizonnyal David Luizra fog kerülni, Gaz helyét pedig Nathan Aké veszi át a csapatban. ezt Conte is megerősítette. Ismét találkozhatunk az örök kérdéssel, hogy Fabregas, avagy Matic kerüljön Kante mellé a középpályatengely második tagjaként. Alapvetően a Pókunkat látnám szívesen egy ilyen kaliberű ellenfél ellen már csak a stabilitás miatt is, azonban a múltkori ellenük vívott párharc során és a legutóbbi MU elleni meccs is bizonyította, hogy ez a szilárdság igencsak rámehet a kreativitásra is, amire mindenképpen szükségünk lesz, ha a liga legjobb védelmének reteszét felakarjuk törni. Ezért is szavaznék most Fabréra, hozzátéve, hogy ez így is elég nagy hazárdírozás lenne a rendkívül intenzív Spurs letámadás és középen jelenlévő fizikai fölény miatt is. Kockázat nélkül ellenben nincs siker, szóval ezt most így be kéne lehet vállalni és minél előbb megszerezni a hőn áhított vezetést.

Na és ha már a góloknál tartunk érdemes ki térni a csatár kérdésre. Diego Costa ugyanis 5 meccs óta gólképtelen és adja magát a kérdés, hogy miért nem kap lehetőséget Batshuayi. Bevallom erre nem tudom a választ és mivel nem látunk a kulisszák mögé, így nehéz pontos választ adni. Mondjuk azt is hozzá kell tenni, ha valami csoda folytán ő lenne az ékünk, akkor sem várhatnánk csodát egy olyan embertől, aki végigpadozta az évet és egy ilyen profin megszervezett védelem ellen dobnák a mély vízbe. Személy szerint így reménykedek abban, hogy a Branyolunk végre megtöri a hosszú gólcsendjét és felteszi a tűzre a csirkepörköltet.



Már a felvezető elején is említettem, hogy lélektanilag mennyire sorsdöntő összecsapás előtt állunk.
Ez nem csupán egy egyszerű elődöntő, hanem most sokkal de sokkal fontosabb szereppel bír az ellenfél személye miatt.
Egy esetleges győzelemmel nem csak a döntőbe jutnánk be, de egyben erődemonstrációnak is hatna, amivel sikerülhetne lelkileg letörni a szezon végéhez közeledve, az ebben az időszakban erre amúgy is hajlamos szárnyas ismerőseinket.
Képesek vagyunk rá, ez nem is kérdés. Amit sikerült eddig felépítenünk, az igazi mestermunka, mind Conte és mind a játékosok részéről. Már csak egy utolsó nagy levegőt kell venni és learatni a munka gyümölcsét.
A mérkőzést 18:15-től mindenki kedvenc, pártatlan Sport 2-je fogja közvetíteni.
Mindenkinek jó és kellemes élményekben gazdag meccsnézést kívánt a Park the bus csapata. Parkoljunk le a győzelem útján!