A kupa hétvége után folytatódik kedvenc bajnokságunk a Premier League, ahol szeretett együttesünk a Swansea csapatát fogadja. Következzen egy kis történelmi beszámoló melletti esélylatolgatás.

Soron következő ellenfelünket akár hívhatnánk Diego Costa legkedvesebb csapatának is, hisz a spanyol gólvágónk eddig 4 mérkőzésen lépett pályára és ezeken 7 góllal keserítette meg az életüket. Legutolsó találkozásunk alkalmával is berámolt nekik kettőt, így mentve 2-2-re a küzdelmet. Elmondható arról a meccsről, hogy roppant fordulatos volt és Marriner sporttárs sem állt a helyzet magaslatán. Mint az esetek nagy százalékában. Azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán és a csili-vili új formációnkkal leoktattuk a mezőnyt, most pedig 8 pont előnnyel vezetjük a tabellát. Mindezek ellenére nem ígérkezik könnyű összecsapásnak a mostani, hisz az évek során már többször is sikerült borsot törniük az orrunk alá. Elég csak az ominózus Ligakupa csatákra gondolni, vagy a tavalyi agóniánk során nekik is sikerült még tovább döfniük a tőrt az amúgy is ezer sebből vérzett kék szívünkbe. (Arról nem is beszélve, hogy szegény Patot azóta is oxigénsátorban kezelik, mivel akkor először és utoljára ízelítőt kapott a PL-ből kezdőként, de sajnos nem volt benne sok köszönet. Majd Kínában ő is magára talál :) ).
 
A Swansea alapvetően szimpatikus társaság benyomását kelti, akiknél meg kell mondjam a vezetők nem állnak a helyzet magaslatán. Az elmúlt évek egyik legstílusosabban játszó középcsapatát majdnem sikeresen a biztos kiesés felé sodorták. Érhetetlen módon küldték el a jobbnál jobb szakembereket, mint például a dán Michael Laudrupot, akivel történelmük legnagyobb sikerét aratták azzal, hogy megnyerték 2013-ban a Ligakupát a Bradford 5-0-ás legyőzősével. Utána következett Monk, aki szintén tetszetős és eredményes focit mutatott be velük, de neki is mennie kellett. A klublegenda Alan Curtis alkalmi tevékenykedése után kinevezték Francesco Guidolint, akivel tavaly a nyolcadik helyen végeztek végül és az akkor szerzett 53 pont klubrekordnak számított. Majd nyáron úgy gondolták, hogy jó dolog eladni a csapat 3 legjobb játékosából kettőt (Ashley Williams és Andre Ayew személyében, arról nem is beszélve, hogy az előző években elpasszolták Ben Daviest, Shelveyt vagy éppen Bonyt...), anélkül hogy érdemben pótolnák őket. Oké voltak erre próbálkozások, de az számomra vicc kategóriának minősül. Annak és rendje módja szerint döcögősen katasztrófálisan kezdték a szezont, de a sorsolásuk is pokoli keményre sikerült így, azt azért hozzá kell tenni. Hazai pályán kikaptak a Manchester Citytől és a Liverpooltól is, ellenünk szereztek 1 pontot ugyan, de Guidolinnak mennie kellett, és az őt követő Bob Bradley is az Emiratesben debütált a walesiek kispadján, vereséggel. Sok mindent ezután sem tudott változtatni, hiába próbálkozott, egyszerűen nem tudta helyrerázni a védekezést, ez pedig az állásába került, tehát 2017-et meg sem érte. Hol vannak már a Ligakupa-diadali idők... 

Ekkor lépett színre Carlo Ancelotti állandó segédje, aki összesen 9 évig nálunk is dolgozott. Először az utánpótlásnál 1995-től 2000-ig, majd 2007-ben visszatért a fiatalokhoz, 2009-től pedig Guus Hiddink munkáját segítette, ezután pedig Carlo is igényt tartott rá, ahogy később kiderült, még másik 3 helyen is. Az olasszal nyertek BL-t, Spanyol kupát, Franciaországban pedig minden évben bajnokok lettek, amíg ott voltak. Paul Clementről van szó, aki szinte felkavarta az állóvizet a Hattyúk alatt, akik azelőtt meg inkább a trutyiban úszkáltak. Január 3-án nevezték ki hivatalosan, másnap pedig mentek a Crystal Palacehoz, ahol hivatalosan még Alan Curtis dirigált, de Clement is ott volt a kispadon és meg is nyerték 2-1-re Sam Allardyce-ék ellen az összecsapást. Utána fogadták az Arsenalt, tehát papíron az angol tréner is nagy csapat ellen kezdett. 4-0-ra ki is kaptak, majd utána a Hull City otthonában az FA-kupából is kiestek. Nem úgy indult itt sem minden, ahogyan szerették volna, de már abszolút úgy folytatódik. Óriási meglepetésre legyőzték az Anfield Roadon a Liverpoolt 3-2-re, a Manchester City otthonában pedig legutóbb az utolsó percekben kaptak ki 2-1-re. Paul eddig 50%-os győzelmi mutatóval rendelkezik a Swanseanál, de nem csak erről van itt szó. Hanem arról is, hogy a mentálisan teljesen széthullott gárdának hitet, önbizalmat és tartást adott, valamint azt is elmondhatjuk, hogy egyre fegyelmezettebben képesek védekezni.

Ehhez talán köze lehet egyik nagy személyes kedvencemnek, Claude Makelelének is, Clement mostani asszisztensének, csak hogy még egy visszatérőt köszönthessünk. Játékosként fantasztikus védekező középpályás volt, számomra (talán pici elfogultsággal) azóta is ő ezen a poszton a legjobb, és minden itt játszó futballistát hozzá viszonyítok. 2003 ás 2008 között 217 mérkőzésen 2 gólt szerzett, meg ki tudja hány labdát. Kétszer bajnokságot, ugyanennyiszer Ligakupát és egyszer FA-kupát is nyert velünk. 2011-ben a Paris Saint-Germainben fejezte be csodálatos pályafutását, és csatlakozott Ancelotti edzői stábjába. Itt ismerkedtek meg Paullal. 2014-ben volt először vezetőedző, a Bastiát irányította fél évig, de sok jóban nem volt része a francia kiscsapatnál, ezt mutatja a pocsék 23.08%-os siker arány is. Ma már a Swansea sikereiért dolgozik tehát segédedzőként.

Nem lehet könnyű meccsre számítani. Egy fegyelmezetten visszazáró ellenfélre számítok, amin nekünk kell kezdeményezőbb futballt bemutatni természetesen, de muszáj picit kreatívabbnak és gyorsabbnak lenni a turf moori kiránduláshoz képest. A közvetlen riválisaink közül 3 nem is lép pályára ebben a körben a Ligakupa döntője miatt, egy győzelemmel tehát szerezhetnénk még egy lépésnyi előnyt. (elmarad a Southampton-Arsenal és a manchesteri derbi is) Ezért is olyan fontos a mai párharc, meg azért, mert most már minden egyes megszerzett pontnak hatalmas értéke lehet a bajnokság végjátékához érve. Mi teljes kerettel készülhetünk, egyedül Courtois játéka kérdőjeles, mert a héten a gyomrával voltak problémái. A túloldalon már nem ilyen egyszerű a helyzet, mivel Nathan Dyer, Montero, Ki Sung-Yueng és a csapatkapitány Leon Britton is sérüléssel bajlódik. Van viszont egy Sigurdssonuk, akinek semlegesítése lehet a diadal kulcsa, no meg, hogy hogyan használjuk ki a védelmi ingatagságukat. Szükség lehet Diego Costa kiváló Hattyú-gyilkos formájára, szükség lehet egy kiváló Eden Hazardra, vagy egy gólvágó Pedróra, meg persze hátul a jó védőinkre. Nekik idegenben jó az iksz a kiesőzónától való távolodáshoz, amit meg fognak próbálni megőrizni a kezdő sípszó után, nekünk meg a 3 pont kell, ennyi.

Kivételesen nem közvetíti a Spíler TV a mai találkozót, ahogyan egy angol csatorna sem, viszont az amerikai NBC Sports Network igen, aki mindenképp angolul szeretné megtekinteni. Szóval 16:00-kor senki se felejtse el beizzítani a streameket!