Egy gyatra formában lévő, illetve egy szárnyaló csapat rangadója. És hogy mitől olyan fontos, azt nem kell senkinek elmagyarázni.

Anfield Road. A stadion, amelyik Anglia egyik, ha nem a leghangulatosabb stadionja. A hely, ahol ha felzendül a You'll never walk alone, nagyon kevés embert nem ráz ki a hideg. Ahol a Liverpool közel 1 évig ki sem kapott, viszont most sorozatban 3-szor is. Ahol legutóbb 2012-ben még Robby Di Matteo vezetésével kaptunk ki egy totál tét nélküli meccsen 4-1-re. Azóta 2 győzelem és 3 döntetlen a mérleg. Ezek közül talán mind emlékezetes valamiről. Elég, ha Suarez Ivanovic karjába harapására, majd a hosszabbítás hosszabbításában való egyenlítésére, vagy Gerrard azóta is legendás elcsúszására gondolunk, amivel gyakorlatilag elbukták a bajnoki címet. Most nálunk nem jelentene ekkora bajt egy esetleges vereség, de egy győzelem akár rengeteget érhet a végelszámolásban.

Jöhetünk azzal is például, hogy a világhírű teniszező, Roger Federer annyi Grand Slamet nyert 1998-ban induló karrierje során, mint a 'Pool bajnoki címet történetében összesen (18-at),viszont 1990 óta képtelenek első helyen végezni. De ez semmit sem jelent, maximum, hogy szerencsétlenek. Beszélhetünk arról is, hogy az utóbbi néhány igazolásból mennyi vált be. Megsúgom, több a flopp. Ez sem jelent sokat, mert erős csapat, és a Liverpool az Liverpool. Szóval nem árt nem elbízni magunkat!

Az utolsó liverpooli kirándulásunk 1-1-es döntetlennel végződött. Hazard szerzett vezetést egy kisebb szóló után, aztán egy kapitális Begovic-hibának köszönhetően Benteke a 92. percben megmentette az egyik pontot az egyébként abszolút semmi jelentőségű párharcon, de mégis sajnálatos, mert nem játszottunk rosszul, sőt. Na, de az már rég volt, térjünk rá a mostani szezonra, azaz egy picit a jelenbe, közelmúltba.

Antonio Conte első angliai derbije volt az a bizonyos őszi mérkőzés, amelyen 2-1-re kikaptunk, Klopp pedig második győzelmét is megszerezte második meccsén a Bridge-en. Részünkről egy nagyon gyenge első félidő után következett egy elfogadható folytatás, de felállni nem sikerült 0-2-ről. Győzelmet semmiképp nem érdemeltünk, talán-talán egy döntetlent. De talán, ha nem úgy alakulnak ott a dolgok, és az Emiratesben sem, most lehet nem beszélnénk pálfordulásról. Antonio annyira bosszús lett, hogy fogta magát, átváltott egy szerkezetre, ami a Premier League-ben teljesen elavultnak számított abban az időben (3 védős rendszer), most pedig ott tartunk, hogy október 1 óta 19 meccsen 2 vereség, 17 győzelem, 7 gólt kapva és 46-ot rúgva. Ugye, hogy nem is annyira elavult, ha meg van rendesen tanítva? Egy ok, amiért biztos, hogy más meccs lesz a mostani.

Az pedig, hogy mi várható pontosan, nagyon nehéz megmondani. A Liverpool lehet most rossz formában van, nem szabad elfelejteni, hogy az ősszel félelmetesen működött a támadószekció, még akkor is, hogy a védekezésük nagyon sebezhető volt már akkor is. Az sem elhanyagolható, hogy a jelenleg top 6-ban lévő csapatok közül csak a Spurs és a Man United tudott pontot szerezni ellenük, és ha a Leicestert és az Evertont is top csapatnak vesszük, akkor még szebben mutat ez a statisztika, mivel őket is megverték, ahogyan ugye minket. Ha nyerni szeretnénk, ki kell használni, hogy gyenge a védekezésük. Ki kell használni a lehetőségeinket, és rohadtul oda kell figyelni hátul mindenkinek, mert a visszatámadásaik piszok gyorsak. Ha bajnokok szeretnénk lenni, most semmiképp sem szabad vereséget szenvedni, és szerintem ezt tudja Conte és tudja a csapat is, ahogyan tudja Jürgen Klopp legénysége is valószínűleg, hogy nekik meg létfontosságú a diadal. Nagy küzdelemre, türelem játékra számítok, és persze vendég sikerre. Ha utóbbi összejön, képes leszek többről álmodni a top 4-től.

Mi megtettük a magunkét azzal, hogy kölcsönadtuk a buszt, reméljük szép állapotban fogjuk visszakapni. Aki még nem tette meg, kövessen minket Facebookon! Minél többen vagyunk, annál könnyebben megy a busz parkolás! -> facebook.com/parkthebusHun